4. fejezet

Ismét köszönöm a kommenteket *-* Most is várooom:) Nem is húzom tovább a szót...Itt a rész :

*Harry szemszöge*

-Majd én-mondtam és kirohantam. Éreztem, hogy ezt rendbe kell hoznom. Nem is tudom, miért mondtam olyanokat, Egyszerűen rossz napom volt. De ezek után még rosszabb lett. És főleg ahogy mondta...Pedig igaza volt. Szánalmas voltam...És a kedvenc dalom...

Kifutottam és megláttam hogy a padon ül és sír. Eszembe jutott valami, amivel megvígasztalhatom. De ahhoz meg kell bocsátania. Odamentem és leültem mellé. Rám nézett a könnyes szemeivel. Olyan rossz volt látni, hogy miattam volt.
-Elmondta, igaz?-kérdezte rekedt hangon
-Azt hogy én vagyok a kedvenced? Mondjuk kinek nem-próbáltam feldobni próbáltam feldobni a hangulatot
-Legalább most ne legyél egoista-mondta-Pont ettől féltett Ed. Hogy valaki leszól. És pont te-Ez belenyilallt a szívembe.
-Tényleg ennyire az én véleményem számít?-kérdeztem szomorúan
-Ha hiszed, hanem, igen-mondta és rám nézett-Ugye tudod, hogy bárki megláthat minket?-kérdezte
-Tudom. Gyere-mondtam és a szemben lévő tömbház felé vettem az irányt. Senki se tud róla, de van egy titkos lakásom, ahova akkor szoktam menni, ha rossz kedvem van.
-Harry! Hova viszel?-kérdezte
-Titok-mondtam és futni kezdtem, nehogy meglássanak, ő pedig futott velem. Mikor beértünk a lakásba a nappaliba mentem és leültem a fotelra, Amy pedig mellém
-Folytathatjuk. Itt nem lát senki-mondtam
-Ezt nem hiszem el!-csattant fel-Csak ezért jöttünk ide?
-Te mondtad, hogy megláthatnak....Mindegy, ezt hagyjuk!-mondtam



U.i.:Egyébként a telefonomba kezdtem el írni a blogot, és ott már kész van.:) Kb. 50 részesre tervezem...Na, pussz. Várom a komikat ♥ Niki x